Mi történik azzal a gyerekkel, akit semlegesnek nevelnek?

A Kossuth Rádió Este című műsorának házigazdája Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, vendége pedig Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi docens, az Egészségügyi Kollégium Klinikai Tagozatának, a Pszichológus Érdekvédelem, valamint a Pszichoszomatikus Ambulancia vezetője volt.

Dr. Császár-Nagy Noémi, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Pszichoszamóca vezetője

Menyire számít, hogyan viszonyultunk a magzatunkhoz? Mire szocializáljuk a gyermekeinket? Érdemes-e gyermeknevelési elvként, skandináv mintára a „sem fiú-sem lány” semleges utat választanunk? A rádióműsorban ezekre a kérdésekre keresték a választ.

Férfi és nő nem egy definíciós kategória

Minden nemnek megvan a biológiailag determinált küldetése, a férfinak a nemzés, a nőnek a magzat kihordása és megszülése – erre épül rá a kultúránk – hangzott el az interjúban Dr. Császár-Nagy Noémitől, a Pszichoszamóca vezetőjétől, aki hozzátette: a biológiai nemünk kromoszómálisan adott. A társadalmi nemünk azt jelenti, hogy mikor megszületünk, illetve már az anyaméhben olyan kulturális, érzelmi behatásokat kapunk, amelyek arra vonatkoznak, hogy az adott kultúra hogyan fog viszonyulni hozzánk ha lányként vagy ha fiúként látjuk meg a napvilágot.

„A társadalmi nem egy szocializációs és kulturális hatásokon létrejövő, de biológiai alapokon nyugvó folyamat eredménye, amiből következik, hogy nem egyéni döntés kérdése” – fogalmazott Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

 

Mi történik azzal a gyerekkel, akit az anyaméhben nem hívnak nemén, semlegesnek próbálnak nevelni, hogy ha majd felnő, maga döntse el, mi szeretne lenni?

Nem tudjuk még pontosan, milyen következménye lesz annak, ha mindazok az érzelmi behatások, amik érik a magzatot, arról szólnak, hogy nem lehetsz fiú, nem lehetsz lány, nem tudjuk, ezek később hogyan szólnak bele az idegrendszer funkcionális és strukturális fejlődésébe – nyilatkozta a Pszichoszamóca vezetője.  Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus szerint nem semlegesnek kell nevelni a gyereket, hanem minden ingert meg kell adni számára, mivel az életben is mindenhez érteni kell, a főzéstől kezdve a villanykörte becsavarásáig, nőnek és férfinak egyaránt.

Az intrauterin pszichológiai fejlődés fontos állomásai

Az intrauterin (méhen belüli) pszichológia három részre osztja a magzati élet lelki fejlődését. Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus részletesen ismertette a három nagy időszak jellegzetességeit.

  • Első három hónap – Ősbizalom kialakulása

Az első három hónapban – mikor a magzat krokodilhoz hasonló formát ölt, és csak az agytörzs alakul ki – a territórium a legfontosabb, ezért nincs szoros kapcsolódás, kötődés az anyával. Egy dolog lényeges csupán: a biztonság. Azok az alapélmények, amik ekkor érik a magzatot, az egész életére kihatnak. Az ősbizalom is ebben az időszakban alakul ki. Akkor sérül lelkileg a magzat, ha például bántalmazzák az anyát, vagy ha el akarja vetetni a magzatot. A legtöbb nagy pszichiátriai kórkép előzményeit itt kell keresni: súlyos paranoia, mindenkitől félünk, nincs értelme az életnek.

  • Második három hónap – Vak bizalom kialakulása

A második három hónapba a limbikus idegrendszer alakul ki – ekkor madár vagy növényevő emlőshöz hasonlít a magzat. Három hónapra becsukja a szemét és csak az orrával, testével, bőrével tájékozódik. Ez a vak bizalom kialakulásának az időszaka. Ha ilyenkor szeretetet tapasztal a magzat az anya, apa részéről, ráteszi a kezét a gömbölyödő hasra, becézgeti, lesz egy pozitív előképe a külvilágról.

  • Utolsó három hónap – A teljes ember kialakulása

A harmadik szakaszban kifejlődik a teljes idegrendszer, mindent hall, mindent lát, mindent ért, mindenre emlékszik, hangról fölismeri a testvérét, szüleit.

Elsősorban az egészséges, teljes családi életre kellene szocializálni a gyerekeket

Nem szükséges a gyermeket olyanra érzékenyíteni, amivel még nem találkozott, például a homoszexualitásra. Minden szocializációnak azzal kellene foglalkoznia, ami nagyobb számban előfordulhat a környezetünkben. Ha már kisebbség, akkor az egyedülálló anyák helyzetére kellene jobban felhívni a gyerekek figyelmét – mondta Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus.

A Pszichoszamóca vezetője kifejtette, az a probléma, hogy szétestek a családok, nagyon sokan kezeletlen anya- és apasebbel küzdenek, anya- és apahiányban nőnek fel, nem látnak egészséges mintákat. (Az anya- és apasebről szóló korábbi írásunkat ITT és ITT olvashatják.) A gondoskodó anyaszereppel az óvodában, a korlátozó, de korrekt apaszereppel az iskolai mentorációban találkoznak sokan először. Erre kellene érzékenyíteni a gyerekeket, nem a homoszexualitás elfogadására – tette hozzá Dr. Császár-Nagy Noémi pszichoterapeuta.

 

A Dr. Császár-Nagy Noémivel, klinikai szakpszichológussal, a Pszichoszamóca vezetőjével Prof. Dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus közreműködésével készített interjú IDE kattintva   hallgatható vissza.

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekli a pszichológia világa, olvassa el a Pszichoszamóca blog többi cikkét is, és csatlakozzon a Pszichoszomatikus Ambulancia népes közösségéhez.