PSZICHOTERÁPIA

PSZICHOTERÁPIA

Szorongásos zavarok Szorongás, rosszullét, pánik Hangulatzavarok Tanulási zavarok Függéssel járó problémák
Internet, mobiltelefon, facebook függőség Pár- és családterápia Szexuális zavarok Meddőség Életvezetési problémák
Személyiség zavarok Pszichológiai krízisek Életközepi válság

Pszichoterápiát igényelni önmagunk iránti felelősség és előrelátó lépés a tudatos önfejlődés felé.
A pszichoterápia olyan, szakember és kliens közötti zárt szakmai kapcsolatban zajló folyamat, melynek keretei szabályozottak, módszertana meghatározott. Vannak rövid, tünetorientált (5-30 üléses) és hosszabb, például személyiségfejlődési problémákat, tartósabb lelki zavarokat kezelő vagy önismereti igényt kielégítő formái (15-50 ülésben).

Pszichoterápiára járni nagyon felemelő érzés. Még ha a kezdetekkor úgy is véljük, hogy „ilyen panasza, gondja másnak nem lehet”, hamar átlátjuk, hogy „ami a legmélyebben személyes, az egyben a legáltalánosabb is”.

Jó megélni, hogy korábban magányos szenvedésünkben segítőnk van és nem vagyunk egyedül.

A pszichoterápia törtéhet hetente egy alkalommal, kéthetente vagy esetenként gyakranbban és ritkábban is. Általában 50 perces üésekben zajlik, de ettől eltérően 90 perces alkalmak is gyakoriak. A keretek megbeszélésére mindig a folyamat kezdete előtt kerül sor.

Mentálhigiénénk ugyanolyan fontos és karbantartásra szorul, mint a testi tisztaságunk, szervi egészségünk. Természetesen az adódó problémák, veszteségeink (pl. a haláleset, a szakítás, a munkahely elvesztése vagy az idősödés) túlságosan megterhelik a lelki rendszerünket, akadályozva örömképességünket és boldogságunkat. Sokszor előfordul, hogy hétköznapi helyzetekből éretlenül, feszültségekkel és megbántottan kerülünk ki, csak azért, mert nem ismerjük biztosan önmagunkat. Az önismeret pedig – bár önállóan is fejleszthető – szakértői segítséggel gyorsabban és hatékonyabban érhető el, mint egyéni útkereséssel. Mód van ezért önismereti céló pszichoterápiás folyamatba is járni szakértőinkhez.

Szorongásos zavarok

E problémakör lényege az irracionális félelem mások számára lényegtelen ingerektől vagy helyzetektől (pl. utazás, közlekedés, szerepelés, tárgyak, személyek). Előfordulhat, hogy a szorongás ún. szabadon lebegő, az egész napot átlengő, minden összefüggést látszólag nélkülöző jelenség. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek – nyugtalanság, ingerlékenység – mellett jellemző testi reakciókat – bőrpírt, verejtékezést, szapora légzést, erős szívdobogás-érzést – is magával hozhat. Ha a félelem állandósul, ez jelentősen akadályozza az életvezetést, és elkerülő magatartáshoz (fóbiához) vezethet. „Magától”, akarattal nem múlik el, de pszichológiai és/vagy gyógyszeres segítséggel jól kezelhető. Nem érdemes szenvedni, még évtizedes kínok után is a szorongás jól enyhülő szenvedéses probléma.

Szorongás, rosszullét, pánik

A szorongás egy adaptív tényező, mindenki szorong, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben. A szorongásos zavaroknál azt mondhatjuk, hogy eltúlzott, de lényegét tekintve nem különbözik a normális reakciómódoktól.

A szorongás egy diffúz, kellemetlen, bizonytalan érzése valamilyenfajta nyugtalanságnak, általában testi szenzáció kíséretében. A fenyegetés maga nem megfogalmazott, oka ismeretlen, belső természetű, meghatározatlan és konfliktusos jellegű.

Ami kiváltja, stressznek nevezzük (pl. túlterhelő munka, érzelmi tárgyvesztés). Hogy valami stressz legyen, az függ egyrészt az eseménytől, másrészt a személytől, ahogyan ő maga az eseményt értékeli.

Amikor már azt érzi, hogy tart a megőrüléstől, esetleg halálfélelme van, fizikai reakciói. Mindent elöntő szorongás, aminek nincs tárgya és nem érzi reálisnak a reakcióit, mégis rendszeresen ismétlődik teljesen váratlan helyzetekben, akkor pánik zavara van. A pánik tünetek egyre inkább eluralják az életét, egyre inkább beszűkítik lehetőségeit, egyre több baráti találkozót mond le, egyre kevesebb közlekedési eszközt használ, egyre kevesebb helyre hajlandó bemenni, tömegiszonya van, lassacskán már a lakásából is nehezére esik kimozdulnia, ezért fontos az alábbi tünetek esetén a mielőbbi segítségkérés, hogy problémája ne váljon krónikussá és mindent áthatóvá.

Tünettan:

  • heves szívdobogás
  • verejtékezés
  • remegés
  • légszomj
  • fuldoklás-érzés
  • mellkasi fájdalom
  • hányinger, hasi diszkomfortérzés
  • szédülés
  • bizonytalanság
  • hidegrázás,
  • zsibbadás
  • valószerűtlenség érzés

 Biztosan azzal a hozzáállással is találkozott már a sokadik pánikrohama kapcsán, hogy „Minden fejben dől el”, „Szedje már össze magát”, esetleg a következő mondattal: „Ez csak hiszti, ahelyett, hogy elmennél dolgozni”. Természetesen, aki nem élte át ezt a mindent átható és eluraló szorongást, esetleg nem szakember, az az ember nem feltétlenül képes átérezni a helyzetét, de ez egy valódi probléma, amivel fontos foglalkozni, hiszen megoldható.

Hangulatzavarok

Az élet folyamán bárki átélhet depressziós epizódokat például érzelmi veszteség, gyász esetén. A lehangoltságtól megváltoznak megszokott gondolkodási-, érzés- és magatartási minták. Tehetetlenség, értéktelenség, örömképtelenség érezések uralhatják el az embert. A depresszió kialakulásában számos tényező hatása ismert a gyász mellett is, például tartós betegség, hosszas kórházi kezelés, hosszan fennálló stressz terhelés, kimerültség, szezonális hatások (pl. őszi-téli sötétség).

A kliensek ingerlékenységről, feszültségről, döntésképtelenségről, érdeklődésvesztésről panaszkodnak. Megváltozik az étvágy, és különböző alvásproblémák lépnek fel. A depressziósok lelassulnak, nem kezdeményeznek, de lehetnek nyugtalanok is. Foglalkoztatja őket a halál és az öngyilkosság gondolata, gyakori a „mindenkinek jobb lesz nélkülem” gondolat. Sokan kezdenek öngyógyításba nyugtatókkal, altatókkal, stimulánsokkal, alkohollal. Szükségessé válik tehát a szakszerű kezelés, melynek hatására a depressziós állapot rövid idő alatt oldódhat.

Tanulási zavarok

Olyan zavarok, melyben a készségek megszerzésének a normális menete zavarttá válik, és ez nem a tanulási lehetőség hiánya, mentális retardáció, vagy szerzett trauma következménye.

Tünettan:

  • lassan, akadozva olvas és feltűnően sok hibát vét
  • olvasás közben képek segítségével igyekszik nehézségeit leplezni, esetleg találgat
  • nem képes a szavakat megfelelően betűzni
  • írása éretlen, olvashatatlan
  • jól, de feltűnően lassan ír
  • alapműveleteket nem képes elsajátítani, életkorának megfelelő számolási feladatok nehézség
  • nehezen fejezi ki magát, beszéde éretlen, nehezen érthető
  • meséket nem érti, nem is érdekli, utálja
  • ügyetlenség
  • szervezetlenség, rossz koncentrálóképesség
  • önkontroll hiánya, magatartászavar

Hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes (ADHD) az iskolai teljesítmény bármely területét érintheti, de elsősorban a nyelvhasználaton alapuló tantárgyakra hat. Jellegzetesen rosszul teljesítenek például fogalmazás írásakor. Ezeknek a gyerekeknek többnyire remek ötleteik vannak, amikről jó tudnak beszélni, de rendkívül bonyolult nekik összefüggő mondatokban papírra vetni gondolataikat. Azoknál a gyermekeknél, akiknél nyelvhasználattal összefüggő tanulási nehézségek vannak jelen, a matematikai megértéssel is probléma van. A matematikai nehézségek hátterében a gyenge munkamemória és impulzivitás játszanak főszerepet. Sok ADHD-s gyereknél a tanulási akadályok nem köthetők bizonyos tárgyakhoz, hanem a tanulás számos területét érintik. Többnyire azért kapnak rossz jegyeket, mert gyenge szervezők, motiválatlanok, viselkedészavaraik vannak és képtelenek együttműködni a pedagógusokkal, illetve osztálytársaikkal.

A gyermek is szenved a szülőkhöz hasonlóan, de nincs problémabelátása. Zavaraival járó kínos érzéseit, szégyenkezését eltitkolja és elhárítja magától. A gyermek tünetei látszólag csak a felnőttet zavarják, inkább a szülők küzdenek ellene. A gyermek azt a látszatot kelti mintha bonyodalommentesen élne együtt a tüneteivel.

A gyermekkori pszichés tünetek mögött az esetek többségében nincsenek súlyosabb személyiségtorzulások, inkább csak a normális fejlődést akadályozó konfliktusok. Az ellentétes lelkierők kifejeződése a tünet, amely lehet múló fejlődési zavar, a fejlődést átmenetileg akadályozó neurotikus epizód, ritkább esetben a gyermeki személyiséget deformáló, a fejlődést megakasztó kifejezett betegség, neurózis. Ha a múló fejlődési zavarok későbbre is áthúzódnak, magatartási rendellenességekké válhatnak (pl. fegyelmezetlen, agresszív magatartás, hipermotilitás). Ezek nem korlátozódnak egyetlen tünetre, hanem a viselkedés egészét érintik.

Eric Erikson szerint a fejlődés fordulópontok sorozata, amelyeket a kívánatos és veszélyes oldalaik dichotómiájaként ír le. Ez azt jelenti, hogy minden konfliktus két, egymással ellentétes kimenetet kínál: ezek egy-egy pszichológiai minőség ellenpontjaiként jellemezhetőek, melyek közül az egyik adaptívabb. A pozitív pólus esetén nő az „én-erő”, a kevésbé előnyös pólus pedig én-bizonytalansággal, önértékelési zavarral jár, de valamilyen mértékig mindkét pólus megtapasztalása fontos (csak az a lényeg, hogy a pozitívumok legyenek többségben).

Az egyes szakaszokon való túljutáskor valamilyen egyensúly alakul ki, a szakaszok végén képződik egyfajta belső erő, ún. „én-erősség” (pl. remény, akaraterő, cél, hűség, szeretet, hozzáértés).

Iskoláskor (6-11 év): a teljesítmény versus kisebbrendűség érzés.

Ha az iskolába lépve nem erősítik meg próbálkozásaiban a gyermeket, nem dicsérik meg, átéli a csökkentértékűséget, ellenkező esetben megerősödik benne a teljesítménykésztetés. Az én-identitáshoz szükséges, hogy a serdülő (12-18 év) integrálni tudja új szerepeit (főleg a nemi és a hivatással kapcsolatos identitást illetően); ha nem alakul ki az önazonosság tudata, az szerepbizonytalanságot (identitászavart, szerepkonfúziót) eredményez. Így egy gondos, támogató szülőnek nagyon fontos feladata, hogy felismerje, hogy gyermekének a tanulási zavarában segítségre van szüksége, a büntetés, a dicséret hiánya helyett.

Függéssel járó problémák

Különböző súlyosságú lelki nehézséget jelentenek a meglehetősen változatos függőbetegségek. E csoportba soroljuk nemcsak az alkohol és a cigaretta fogyasztását, hanem a kényszeres evést, a kényszeres diétázást, a szerencsejátéktól és a számítógépes játéktól való függést, a kényszeres testedzést, sőt a munka- és szex függést is. A függések közös jellemzője, hogy egy káros szokás kezdetben jó hatást vált ki, de egy idő után nélkülözhetetlenné válik, a jó közérzet, a megnyugvás egyedüli lehetőségét kezdi jelenteni, és egyre inkább rányomja a bélyegét a személy mindennapi életére. Fogyasztói társadalmunkban egyre elterjedtebbek az efféle panaszok. Kényszeres betegségnek hívjuk a rögeszmés magatartást is, amikor a klienst egy visszatérő, tudatba törő és irreális gondolat kínozza, melynek elűzéséhez különféle rituális cselekedetekre kényszerül (pl. koszosnak érzi magát és sokszor mos vagy mosakszik, agresszív félelmek gyötrik és mindent bezár, elzár stb.).

A pszichoterápia segítségével a függéshez vagy a kényszerekhez kapcsolódó negatív, önsorsrontó gondolatok helyett egy nyitottabb, megengedőbb, elfogadóbb életmódot alakíthatunk ki. Kivédhetjük a visszaesés veszélyét, az azt előidéző gondolatok, magatartások tudatosításával. A függések és kényszerek felszámolása többnyire együtt jár bensőségesebb kapcsolatokkal és új tevékenységek felvállalásával, valamint jobb önértékeléssel is. Mindez rendkívüli módon megtérül, nemcsak jobb életminőséget, de hosszabb élettartamot is elérhetünk.

Internet, mobiltelefon, facebook függőség

Addiktív spektrum: Széles értelemben vett addiktológiai kórképek (függőségek), amely alatt nem csupán a szerhasználatot értjük. Ugyanolyan mechanizmussal működnek, mint a szerfüggőségek. Van egy késztetés, feszültség, amit csillapítani kell, és az egyén nem kémiai szerek által, hanem magatartási formákban találja meg a megoldást.

Ide sorolhatóak:

Kóros játékszenvedély, pirománia (kóros gyújtogatás), kleptománia (beteges lopási hajlam), trichotillománia (haj, szőrzet tépkedése), kényszeres vásárlás, kényszeres gyűjtögető, internetfüggőség, testedzsésfüggőség, orthorexia nervosa (kényszeres foglalkozás az egészséges táplálkozással), munkafüggőség, társfüggőség, és közvetetten ide sorolható az anorexia nervosa (pszichés eredetű étvágytalanság) és a bulimia nervosa (nagy mennyiségű táplálék fogyasztása, majd önhánytatás) is.

Obszesszív-kompulzív spektrum hipotézis alatt a viselkedéses függőségeket értjük, amelyeket egy kontinuum mentén helyezhetünk el, melynek egyik vége a kompulzivitás, másik végpontja pedig az impulzivitás. Kompluzivitás a kockázatkerülést, biztonságkeresést és a veszélyek minimalizálását jelenti. A túlzott aktivitás, gondolkodás célja pedig a szorongás csökkentése.

Lökésmechanizmus, miszerint valaki azért csinál ártalmas viselkedést, mert ez által egy negatív állapotból próbálja kilökni magát. Eleinte a negatív állapotot a depresszió, magány, szorongás okozza, majd a megvonási tünetek.

Impulzivitás alatt a kockázatvállalást, élménykeresést, élménynövekedést értjük. Az addikciók célja az örömkeresés. Tudattágítás, újfajta önmegélés. Jellemzői, hogy a viselkedés kivitelezését arousal (aktivációs szint) és feszültségnövekedés előzi meg, a cselekvés végrehajtása oldja a feszültséget, ez az oldódás átmeneti, újra jelentkezik a késztetés és gyakori utána a bűntudat. Húzásmechanizmus érvényesül, azaz valamilyen még jobb, euforikus állapotba akarja magát juttatni az egyén.

A függőségben szenvedők – akár internet, akár mobiltelefon használat – a szociális kapcsolatok helyett egy virtuális valóságba menekülnek. A valós emberi kapcsolatokhoz hasonlóan a virtuális jelenlétben megélt függőség is a prefrontális hormonok, peptidek (fehérje) felszaporodását váltják ki (opioidok, dopamin). Minden élő organizmus túlélése és sikeres alkalmazkodása érdekében az energia és az információ átváltását alkalmazza. Ennek folytán környezetével úgy kommunikál, hogy az energiát információvá, az információt pedig energiává alakítja.

Az információ energiát mozgósít az önszerveződés céljaira, az energia pedig az információ feldolgozását biztosítja, az önszabályozás érdekében, ezért információ-energia, Vas József Pál szavaival élve infoerg kommunikációról beszélhetünk.

A fejlődés viszont tapasztalatfüggő, az első és a második életév határán az anya rendszerint minden szükségletet kielégítő gondozóból szociális ágens lesz – büntet, korlátoz, nemcsak gondoskodik és szeret – melynek következtében a csecsemő ontogenetikus adaptációs egyensúlya felbomlik és az agy bizonyos területein programozott sejthalál megy végbe. Az agy szerkezete átépül, komplexitása nő. Pubertáskorban a hipotalalmusz-hipofízis-mellékvese tengely (HPA) gonadotrop (növekedést serkentő hormon) hormonkontroll alá kerül, a limbikus kapcsolatok átépülnek, ennek folyamán másodpercenként 30.000 szinapszis (idegsejtek találkozási pontja) pusztul el és épül fel, míg a limbikus rendszer (agy érzelmi központja) és a bal prefrontolaterális tervező agyi régió, valamint a jobb és a bal agyfélteke közötti integráció (egyesülés) megvalósul.

Az integráció elmaradása a hipotalamusz (szervezet egyensúlyát fenntartó agyterület) és a frontolimbikus kapcsolatok megritkulását hozhatja létre, amely folytán a hipotalamusz a finomabb hangolás helyett saját, pacemaker-szerű aktivitását erőlteti rá az elmére.  Így az infoerg kommunikáció olyan zavarait hozhatja létre, ami a testi szabályozások elhangolódásában, a test-lélek kölcsönhatások diszharmóniájában és a szociális kapcsolatok nehézségeiben nyilvánulhat meg.

A környezet plasztikus hatása élethosszig érvényesül a szocioemocionális információkat feldolgozó jobb orbitofrontális lebenyre. Ennek az önmegújító képességnek köszönhető a pszichoterápia hatása függőségek esetében is.

Pár- és családterápia

Akad-e bárki, aki ne emlékezne gyermekkora ilyen-olyan mérleghintáira? Lent és fent, újra, egyre hevesebben löktük el magunkat a földtől, míg a deszka le nem esett, de ezen extatikus állapot fenntartásához mindkettőnk erőfeszítésére szükség van, hiszen ha megrekedünk egy helyzetben, akkor a játéknak is vége. Ugyanígy van ez a házasságban is: ha megrekedünk egy pszichés szituációban, akkor a játéknak vége.

Kétségkívül legalább annyiféleképpen el lehet válni, mint összeházasodni. Vannak megalapozatlan válások, amikor a házastársak konfliktus vagy krízis nélkül elsodródnak egymástól, és vannak olyan mély fájdalommal járók, amikor az egymásnak elkötelezett házastársak többévnyi terápiás alkalom után adják meg magukat. Bár nyilvánvaló, hogy a pszichoterápia nem valami csodaszer a problematikus házasságokra, de sajnálatos, hogy a válásban lévőknek csak egész kis töredéke vállal párterápiát.

A pár- és családterápia olyan módszer, amely családi nézőpontból értelmezi az érzelmi zavarokat és a tüneteket. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy melyik családtag mondja az igazat? „Egy családban az igazság többarcú, egyik állítás sem igazabb, mint a másik.”

A családterápia célja a családon belüli alrendszerek, családi szerepek, egyaránt külső és belső határok és a szimmetrikus házasság kialakítása. Az átmeneti krízisekben a családi egyensúly elősegítése, ami magában foglalja a családalapítástól egészen az időskori házasságban nehézséget okozó „üres fészek” állapot, változás elviselését, helyettesítő alternatívák megtalálását.

A családterápiás folyamat 4-10 találkozást jelent, néha többet. Az ülések hosszabbak, mint az egyéni terápiák esetében, általában 60-90 perc.

Szexuális zavarok

Bár nehéz bevallani, de sokan küzdenek szexuális nehézségekkel. A funkciózavarok lényege, hogy megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a szexuális kapcsolat élvezetét, mely intrapszichés és párkapcsolati problémák forrása lehet.

Epidemiológia, pontos becsléseket nehéz tenni, de felnőtt nők 40-45%-a, férfiak 20-30%-a küzd legalább egyféle diszfunkcióval. Nőknél csökkent szexuális vágy a gyakori (20-50%), életkorral párhuzamosan nő, kielégületlenség 20-30%, fájdalomzavarok 10% alatt. Férfiaknál erekciós és ejakulációs problémák jellemzőek.

A funkciózavarok négyfázisú ciklus alapján kerültek leírásra:

  1. A szexuális vágy egy aktivitás előtti stádium, mely nagyon érzelemfüggő. Probléma, ha hiányzik vagy csökkent az érzelmi bevonódás bármelyik fél részéről.
  2. Szexuális izgalom/válaszkészséget komplex tényezők határozzák meg, hogy létrejön vagy sem.
  3. Az orgazmust a férfiaknál az ejakuláció, a nőknél a méh és a környező izmok ritmikus összehúzódása jelenti.
  4. Oldódási fázis, amikor a test újra nyugalmi állapotba kerül. Ha volt orgazmus gyors, ha nem volt, akkor lassúbb az oldódás.

Humán szexualitás nem csupán biológiai, hanem pszichoszomatikus és pszichofiziológiai is, a szexuális zavar mindig tünetként funkcionál. Humán szexualitás nagymértékben partnerfüggő, élményháttér jelentősen be van ágyazva a kapcsolat érzelmi vonatkozásaiba. Az egyik partner diszfunkciója komplementer (egymást kiegészítő) diszfunkcióhoz vezethet a másik partnernél. Szexualitás az embernél egyéb igények, vágyak vagy félelmek kifejezését szolgálhatja.

Hátterében aktuális életesemény állhat, tudattalan félelem az intimitástól, a kontrollvesztéstől, esetleg az összeolvadástól, mely egyéni, illetve párterápia segítségével kideríthető.

Meddőség

Fejlődésünk során két történés határozza meg a kötődésünket és a bizalmunkat a fontos másokkal kapcsolatban. Már születésünk előtt van kapcsolatunk az édesanyánkkal, az intrauterin (méhen belüli) lét egyaránt testi és lelki kapcsolat. A születéssel a szomatikus (testi) rész háttérbe szorul és egyre inkább a lelki rész kerül előtérbe. Az anya lelkiállapota, hangulata befolyásolja a baba lelki fejlődését. Születéskor az anya megváltozott tudati állapotba kerül, az anya teljesen odaszentelődik az újszülött gondozásának, saját életritmusa, szükségletei kielégítése háttérbe szorulnak. Ha ez nem így történik, és nem megfelelő a szükségletkielégítés, akkor a baba frusztrálódik. Az anya saját lelki jelenségeit adja át a baba felé, amely jelentősen befolyásolja a lelki fejlődését. Az anya két funkciója a holding (megtartás), ami egy biztonságot adó kapcsolati élmény, amelyben a baba biztonságban, megtartva érzi magát. Segít a gyereknek szabályozni a belső élményeit, ezeket a gyerek internalizálja (belsővé teszi). A másik funkció pedig, a tükrözés (mirroring), az anya arca a csecsemő számára egy tükör, ahonnan visszatükröződnek a saját érzései. Utóbbi pedig a saját önazonosság (self) kiépülése szempontjából nagyon fontos. Ha ez csorbát szenved gyermekkorunkban és frusztrálódunk, akkor a gyermekvállalás helyzete előhívhatja bennünk saját születésük élményét és hangulati mintázatát, amelyhez ha negatív érzelmek, szorongás és félelem társul, a stresszhatások tudattalanul érvényesülhetnek, amelyek funkcionális meddőséget okozhatnak.

A meddőség tényével való szembesülés pedig az élet egyik legsúlyosabb krízishelyzete, ez extrém mértékű stresszel jár, ami tovább csökkenti a teherbe esés valószínűségét. A stressz függetlenül attól, hogy a meddőséggel kapcsolatosan vagy egyéb életesemény kapcsán jelent meg, szoros összefüggésben áll a termékenységgel, annak akadályozottságával.

Életvezetési problémák

Életünk nehéz időszakai gyakran átmenetekhez kötődnek, krízisekhez, amelyek a megújulás csíráit is magukban hordják.

A serdülőkori leválás, a pályakezdés, a házasságkötés és fészekrakás, a gyermek érkezése, a munkahelyváltás, a válás, az életkép vagy a házastárs halála, és még sok minden más, mind olyan megpróbáltatások, amelyek igénybe veszik lelki erőforrásainkat. Minden egyéni és családfejlődési folyamat velejárója a stressz- és konfliktushelyzetek, változások, amelyek az új helyzethez való alkalmazkodást igénylik. Az erőforrások gyakran kevésnek bizonyulnak, és így – kétségbeeséssel járó – válságot élünk át.

Az, hogy egy adott helyzetet stressz-helyzetként élünk-e át, függ az egyén szubjektív élményétől, idegrendszeri adottságaitól, teherbírásától. A stressz eredményes kezelésére léteznek jól használható technikák: relaxáció, autogén tréning, meditáció, jóga, hipnózis és nem utolsósorban a spirituális módszerek. A hétköznapi stresszhelyzetek kezelését egészséges személyeknél pszichoterápia útján szilárdíthatjuk meg, és szintén a pszichoterápiával védhetjük ki a gyermekkorból eredő, vagy hosszabb időre visszavezethető, tartós elakadásokat.

Személyiség zavarok

A személyiségzavarok alatt olyan tartós, az életvezetést, az alkalmazkodást érintő problémákat értünk, amelyeket a személy általában gyermekkora óta tapasztal, változó tünettannal küszködik, de gyakorlatilag tartósan beteg. Ilyen például a túlzott visszahúzódás, a tartós párkapcsolat kialakítási képtelensége, a krónikus kiszolgáltatottságban való lét, az ismételt „hibákba esés”, állandó szenvedés élmény, krónikus elégedetlenség vagy boldogtalanság, sodródékonyság, gyanakvás, krónikus magányérzés…. és még sorolhatnánk. Akik ilyen speciális rendellenességtől szenvednek, sokszor az egyik terapeutától a másikhoz vándorolnak, anélkül, hogy állapotuk javulna. Megfelelő együttműködés és motiváció esetén azonban jó kilátások adódnak a megoldásra. A személyiségzavarok sajnos igen gyakoriak, és társas-, munkahelyi-, kapcsolati zavarok sokaságát idézik elő a mérsékelttől az igen komoly súlyossági fokig. Leggyakoribb a borderline (határ-eseti) személyiségzavar, mely éles hangulatváltozásokkal, ürességérzéssel, öngyilkossági fenyegetőzésekkel jár, de ismertek emellett más típusok is, pl. a hiszteroid, a narcisztikus, a kényszeres típus. Tartós javulásra jó eszközt kínálnak a dinamikus terápiák és a hipnózis, melyre Ambulanciánk szakemberei felkészültek.

Pszichológiai krízisek

Létezésünk elkerülhetetlen velejárói a krízisek, az életfordító szakaszok. Megkülönböztettünk fejlődési és életeseményhez kötött kríziseket (érzelmileg veszélyes helyzeteket, veszteségeket, fenyegető külső eseményeket). Közös jellemzőjük, hogy olyan problémával találkozunk, melyet a rendelkezésre álló problémakezelő eszközeinkkel megoldani nem tudunk, de a helyzet elkerülhetetlen. A jelentkező tünetek igen változatosak: reménytelenség, szorongás, nehezen kezelhető harag, alvászavar, hangulatzavar, állandó fesztültség érzése. A helyzet nem elég hatékony megoldása későbbi pszichés és testi problémák kialakulásának lehetőségeit rejti magában. A krízis hatékony megoldása ugyanakkor a személyiségünk gazdagodásával, pszichológiai immunitásunk erősödésével jár.

A krízisterápiák kifejezetten az aktuális probléma megoldására koncentrálnak, a terapeuta aktívabban működik, mint a feltáró terápiás formákban. Időtartam 6-15 alkalom.

Életközepi válság

Az életközepi válság egy életkori szakaszhoz kötött krízis, azaz bárki megtapasztalhatja az élete közepe felé 40-50-es éveiben. Ilyenkor szembesülhet azzal az ember, hogy vannak dolgok, amiken már nem tud változtatni, amik már visszafordíthatatlanok. Sokan ilyenkor szembesülnek vele, hogy nem is azt az életet élik, amit szeretnének, nem is olyan munkát végeznek, amire vágytak, hirtelen feltolulnak az eddig elfojtott vágyak, késztetések.

Ugyanakkor azt is érezheti az ember ebbe a korba érve, hogy az élete egy szolgálat, amikor is túlléphet saját személyes vágyain. Ez persze soha véget nem érő önvizsgálatot és belső munkát követel, ami megóv a stagnálástól és a megcsontosodástól. A krízis meghaladásának feltétele a szembenézés önmagunkkal, eddigi életünkkel, értékeinkkel, céljainkkal. Új életcélokat szükséges megfogalmazni a terápiában, melyek mellett el kell köteleződni.

Mindenkinek szüksége van transzcendenciára egy bizonyos kortól, ekkor élhet meg spontaneitást és teljes önelfogadást, ami a befejezettség érzésével, az igazságossággal is együtt jár.

Barátkozzon meg az elmúlás gondolatával és higgyen abban, hogy az Ön után következő nemzedék is pozitív növekedésen megy keresztül az Ön segítségével. Mindnyájunk útja személyes, egyedi és megismételhetetlen.