A kamaszok körében új jelenség kezd terjedni az online kommunikációs térben – olvasható a digitaliscsalad.hu oldalon. A szót magyarra talán sajnálatvadászként vagy sajnálathalászként lehetne lefordítani.
A „dráma queen”-jelenség virtuális változata
A sadfishing kommunikáció röviden arról szól, hogy a manipulátorok szomorú vagy drámai érzelmi állapotot jelentetnek meg a közösségi térben, jellemzően ködösítve, hogy senki ne lehessen biztos abban, milyen negatív esemény érhette az illetőt. A drámázó egyén közönsége bekapta a csalit, és már írják is az érdeklődő, segítő szándékú komment, de ekkor a drámázó virtuálisan hátralép: „Hagyjuk!”, „Hosszú.”, „Nem akarok róla beszélni!” Az illető elérte a célját: megkapta az áhított figyelmet.
Nagy a kockázata a sadfishingnek
Egyrészt azért káros a sadfishing, vagyis az ismerősi kör időnkénti „beetetése” a negatív lelkiállapotunkkal kapcsolatban, mert az empatikus barátaink úgy érezhetik, becsapjuk őket, nem bízhatnak már bennünk, és egy idő után közömbösek lesznek a valós problémáinkkal szemben is. Tehát hosszú távon pont az ellenkező hatást érjük el ezzel a viselkedéssel. Másrészt pedig a virtuális manipuláció olyanokról tudja elvonni a figyelmet, akiknek valóban szükség lenne segítségre.