Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, a Pszichoszamóca szakmai szupervízora
Milyen volt pszichológusként dolgozni a rendszerváltás előtt? Milyen a szakma presztízse most? Hogyan járathatja le a szakmát egy-egy önjelölt ál-szakember? Miért nincs még mindig Pszichológusi Kamara? Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal, a Pszichoszamóca szakmai szupervízorával készített interjút a Képmás Magazin.
A kommunista időkben a pszichológus tevékenysége üldözötté vált
A világháborúk előtt jeles pszichológiai műhelyek működtek Magyarországon, azonban a hírhedt Rákosi-éra a szovjet tudományos viták nyomán Magyarországon is élesen támadta a pszichológiai szellemű pedagógiát. A lélektan itthon is – burzsoá áltudomány címszó alatt – ki lett utasítva a tudományok rendszeréből.
„A kommunista rezsimben a hatalomnak olyan emberekre volt szüksége, akik hűek a rendszerhez, akik nem gondolkodnak önállóan. Akkoriban nem a klinikai területet támadták, hiszen az alig létezett, hanem a pedológiai irányzatot, amely tulajdonképpen a pszichológia átlélegzése a nevelő munkába, hogy ne csak oktassunk, hanem a személyiséget is formáljuk, vagyis szabad lelkű, szabad gondolkodású, autonóm személyiségeket neveljünk. A kommunista diktatúra félt az autonóm gondolkodástól, ezért lehetetlenítették el – sok mással együtt – a pszichológiát. A pszichológus szakma feleslegessé, tevékenysége üldözötté vált” – nyilatkozta Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus a Képmás Magazinnak.
Forradalom után fellendülés
Az 1956-os forradalom nagy átrendeződést hozott: a „tiltás, tűrés, támogatás” három „T”-je határozta meg a szellemi életet. Ekkor kezdett a pszichológia is ébredezni a tetszhalálból. 1958-ban mint tudományt rehabilitálták, megindult az egyetemeken a tanítása, majd 1963-ban az alkalmazott pszichológus-képzés – emlékezik vissza a professzor asszony, majd hozzáteszi: „ekkortól egy csodálatos, fellendülő folyamat vette kezdetét, amit magam úgy jegyzek, mint a „fényes szellők” pszichológiatörténeti korszakát”.
„A gyakorlati pszichológia, amely az emberek szolgálatába állítja a lélektani tudást, 1963-ban éledt újjá. Korábban származási okból nem vettek fel az egyetemre, és végül ez lett az én nagy szerencsém, mert így az első fecskékkel végezhettem a klinikai szakágon. Kollégáimmal együtt mind tudtuk, hogy titkosszolgálati megfigyelés alatt álltunk, „dossziéink” voltak. A besúgók eljöttek pl. a Pszichoterápiás Hétvégékre, és jelentéseket készítettek rólunk” – meséli a Képmás Magazinnak Prof. Dr. Bagdy Emőke – „Húsz év alatt mindent elértünk, ami egy szakma fejlődésében fontos: volt alaprendeletünk, szakági képzési rendelet, volt Kamaránk, volt Szakmai Kollégiumunk – 1989-ben azután minden rendeletet visszavontak, majd mindent újra szabályoztak, csak rólunk feledkeztek meg.”
Ál-szakemberek lepték el a lélektan piacát
1995-től begyűrűzött Magyarországra a coaching. A Pszichoszamóca szakmai szupervízora úgy tapasztalja, hogy manapság számos területen tartanak gyorstalpalókat, és elárasztották a piacot a kétes akkreditációjú képzések.
Ahogy fogalmaz az interjúban: „Tanácsol, miközben a pszichológia alapvetése, hogy akkor segítesz, ha azt segíted a világra, ami a másikban benne van. Ha szorong, csökkented a szorongását, felszabadítod az elméjét, segíted őt abban, hogy a saját erejére találjon. Nem az elnevezést kritizálom, mert van akkreditált egyetemi coach-képzés is, vannak posztgraduálisan képzett mentálhigiénés szakemberek, egyetemi diplomás kineziológusok, vannak valóban jó képzések, de nem végezhetik ugyanazt a tevékenységet, mint egy szakképzett pszichológus.”
A Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal, a Pszichoszamóca szakmai szupervízorával készített teljes interjú IDE kattintva olvasható.