Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, a Pszichoszamóca szakmai szupervízora a párválasztásra és házasságra való felkészülés feladatairól beszélt a legutóbbi, Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért szervezésében zajló KINCS Esten.
Prof. Dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológusa, a Pszichoszamóca szakmai szupervízora a KINCSesten
A professzorasszony az előadáson kifejtette, párkapcsolataink alapmintája az anya-magzat duális kapcsolata. Ez a kapcsolat beég a tudattalan emlékezetünkbe, ezen egységélmény újbóli megélésére vágyunk egész életünkben. Párválasztáskor az „én” és a „te”-ből létrejön a „mi” fölöttes entitás, de megmarad egy-egy autonóm „én”-részünk is. Ez olyan mint két, egymást részben átfedő kör, melyben az átfedés jelenti a „mi”-t – magyarázta az előadó, hozzátéve: életkonfliktusaink nagy része abból ered, hogy a két „én” összeütközései tönkreteszik a közös „mi”-t.
Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket!
Dr. Bagdy Emőke az alábbi kérdések megválaszolását ajánlja a párválasztással kapcsolatban:
- Mi motivál a társkeresésben?
Az egyén gyakran vágyik saját életre, a szülői háztól való elszakadásra, de előfordulhat szülői nyomásra vagy szerelem érzéséből történő párválasztás is. - Kire várok?
Fontos, hogy azonosítsuk a külső környezet, a társadalom, a divat által sugallt normák mögötti saját vágyainkat. (A média álmainkat, vágyainkat befolyásoló szerepét érdemes kiiktatni.) - Miért akarom a házasságot?
Jó esetben az elköteleződés, a közös jövőkép, az erős mi-tudat, a közös gyermek iránti vágy miatt kívánnak házasságra lépni. A klinikai szakpszichológus kiemelte: korábban gyakori ok volt a váratlan teherbeesés, ma már sokkal kevésbé az, viszont a gyermekkor „szörnyűségeitől” való megszabadulás még mindig előfordul okként. Az 50% körüli magyar válási arány azt mutatja, hogy a pároknak nincs megküzdési stratégiájuk egymásért, ehelyett sokan a könnyebbik utat, a másik hibáztatását választják. - Mitől félek?
Legtöbben a kisajátítástól, autonómiájuk elvesztésétől, gyermekkorban megélt vagy ego-sérülésektől félnek. - Milyen kötődéseim vannak?
Dr. Bagdy Emőke szerint gyakori hozzáállás a mai fiatalok körében: „Életem egész jó, kényelmes, szüleimtől mindent megkapok, felelősségvállalás nélkül – minek ezen változtatni, ki tudna ugyanilyen jól kiszolgálni engem?”. - Milyen a családi delegáció?
Az anyák gyakran féltik fiaikat a nőktől, és félelmet táplálnak beléjük, amelyek mögött „csendes háttérféltékenységek” húzódhatnak: „Én már látom, milyen…majd meglátod te is”, „Ez olyan nő, hogy…”. - Ki az igazi férfi/nő, és mit mondanak erről a származási családom tagjai?
Sok szülő már egy fénykép alapján állást foglal, ítélkezik. Gyakori az olyan szülői nyomás is, mint például: „Olyan rendes embert keressél, mit az apád, ne olyan linket, mint…”. - Nincs bennem öngyógyítási vágy?
Egy szorongó természet nem akar egyedül maradni, pánikba esik, ha a másik elmegy. Egy ilyen ember vélhetően régi sebek gyógyulását várja a másiktól. - Nincs bennem megmentési vágy?
Ha a párunkkal kapcsolatban úgy vélekedünk, hogy „velem ezt úgysem teszi meg/majd én megváltoztatom/leszoktatom…”, akkor magunk se tudjuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen.
Hagyj időt magadnak megismerni a másikat!
Dr. Bagdy Emőke, a Pszichoszamóca szakmai szupervízora szerint időt kell adni magunknak, hogy megismerjük a másikat. Ez ugyan ellentmond a mai felgyorsult világnak, ahol az ismerkedés is túl gyorsan zajlik, ahol elveszni látszik az udvarlás rítusa, és közben az elkapkodott élményszerzés és az át nem gondolt párválasztás sok félreértést és korai kapcsolati kiégést okozhat – fogalmazott a KINCS Esten a professzorasszony, aki ennek pótlására néhány helyzetgyakorlatot ismertetett:
- mutassuk meg egymásnak a származási családunkat fényképen vagy filmen és meséljünk róluk, illetve rakjuk ki a velük való kapcsolatunkat különböző méretű/értékű érmékkel; kössük össze egymást egy madzaggal és beszéljük meg, miért úgy tettük;
- beszélgessünk arról, kire hasonlítunk külsőleg és belsőleg a legjobban és legkevésbé a származási
családunkból; - lássuk vendégül egymást vacsorára;
- beszélgessünk a közös értékeinkről;
- beszéljük meg, hogy ha állat/növény/tárgy stb. lennénk, mi lennénk és miért;
- egészítsünk ki olyan befejezetlen mondatokat, mint: „Szükségem van arra, hogy…”, „Onnan tudom, hogy mi fontos neked, hogy…”, „Számomra azzal fejezed ki a szereteted, hogy…”, „Azt szoktad mondani a leggyakrabban, hogy…”, „Életem legjobb időszaka volt, amikor…”, „10 év múlva mi ketten…”.
Előadása végén Prof. Dr. Bagdy Emőke elmondta, habár a régi rítusok hiányoznak, ma is nagyon sok energia irányul arra, hogy a fiatalok párválasztását segítsük, kultúránk közmegegyezéses része kell legyen az önismeret, társismeret és sok-sok beszélgetés ahhoz, hogy a házasságok fele ne végződjön válással – olvasható a Kopp Mária Intézet honlapján.