Prof. Dr. Bagdy Emőkével a boldogságról és boldogtalanságról beszélgetett a 888.hu riportere. A professzor asszony elmondta, a boldogság: megelégedettség és elegendő pozitív életélmény összessége. Megélése mindenki számára szubjektív. Nem elsősorban az anyagi javak birtoklásától leszünk boldogok, hanem a fontos érzelmi, társas kapcsolataink minőségétől. Vagyis a családi, szerelmi, baráti kötelékeink jelentik boldogságunk alapvető forrását.
A hit átemel a nehézségeken
Prof. Dr. Bagdy Emőke, a Pszichoszamóca szakmai szupervízora
Ahogy Dr. Bagdy Emőke fogalmazott, „a boldogság a létezés élményének negatív pólusa”. Vannak általános boldogságfeltételeink: biztonság, szeretet, tisztelet és önmegvalósítás – hiányuk boldogtalanság érzéshez vezet. Ha azt érezzük, senkinek sem fontos a létezésünk, ha sehol nem vagyunk otthon, ha sérülnek az emberi kapcsolataink, boldogságszintünk csökken. A professzor asszony azonban felhívja a figyelmet arra, a szemléletmódunk, a hitünk nagyban befolyásolja a lelkiállapotunkat. Ha bízni tudunk a jövőben, ha hiszünk a hepehupás életmenet jobbra fordulásában, a dolgok pozitív változásában, a negatív életérzés nem tud rajtunk eluralkodni, és könnyebben túljutunk a nehézségeken.
„Golyóállóvá” kell válnunk
Dr. Bagdy Emőke a cikkben felsorolt néhány képességet, viszonyulási módot, mellyel „golyóállóvá”, örömképessé, talpon maradásra alkalmassá válhatunk. Például:
- a nehézségekhez való derűs, optimista viszonyulás,
- a kacagtató humor,
- a belső önmegnyugtatás,
- a testünk aktivitásképességének és nyugalomba hozásának gyakorlása,
- az egymással való kommunikáció kultúrájának finomítása,
- a megbocsátás művelése,
- az adni tudás cselekedete,
- az élet értelmének saját filozófiai keretekbe helyezése
mind segíthet abban, hogy boldogabbá váljunk.
A neoliberalizmus, a konzumkultúra boldogtalanságba taszíthat
Dr. Bagdy Emőke szavait idézve: „Minden ember identitásának koronája a meggyőződése, hite, mert ez adja a legfőbb megtartó erőt.” A felnőtté válás része a saját világkép, életfilozófia megfogalmazása is, mellyel lefektetjük az egyéni törvényeinket, filozófiánkat, hozzáállásunkat a világhoz. A vallásos lelki élet, az Istenbe vetett hit segíthet, ha már végképp elveszíteni véljük a dolgaink feletti kontrollt – javasolja a professzor asszony.
A (neo)liberalizmus az észt, értelmet, rációt, a tudományos gondolkodást helyezte a trónra, és világképéből száműzte a vallást, és ezzel egyidejűleg degradálta a legcsodálatosabb emberi képességet, a hitet. Az értékvilág materializálódott, a pénz, a tulajdon került a trónra. Ahogy Dr. Bagdy Emőke fogalmaz:
„új emberkép formálódott ki: a materiális dimenzió foglya, a hatalomért, tulajdonért, javakért küzdő, fogyasztói szemléletű ember, aki már úgy bánik az embertársaival is, mint a tárgyakkal: felhasználó, elhasználó, kihasználó és eldobó, a kapcsolati hibákat nem is javító lényként üzemel, működik, mint egy mechanizmus. A spirituális szeretet erőinek háttérbe kerülésével együtt fontos humánértékek sorvadtak el, és az élet törvényén alapuló együttműködés helyét a versengés foglalta el. Ebben az állapotában az ember robottá váló és boldogtalan lény.”
„Amelyik hajó nem ismeri a célt, annak soha nincs jó széljárás”
Dr. Bagdy Emőke azt tanácsolja a fiataloknak, hogy keressék azt, ami/aki boldoggá, megelégedetté teszi őket. Legyenek jövőorientáltak, használják a képzeletüket, a hitüket, lelkierejüket az életük megtervezéséhez. Bízzanak és higgyenek önmagukban, legyen bátorságuk elköteleződni, gyereket vállalni, teljesíteni az élettörvényt: „védd, óvd, szeresd az életet és vidd tovább„.
A Prof. Dr. Bagdy Emőkével, klinikai szakpszichológussal, a Pszichoszamóca szakmai szupervízorával készített teljes interjút az alábbi linkre kattintva olvashatják el: