Évről-évre légvárakat építgetünk vagy végre feltárjuk a vakfoltjainkat?

Új év, új kezdet – hangzik el sokak szájából a mondat szilveszterkor. Kérdés, idén mennyire sikerül betartani az alakunkat, mindennapjainkat, közérzetünket javító fogadalmainkat, mennyire tudunk változtatni a megrekedt élethelyzeteinken, mennyire leszünk képesek letenni a régóta cipelt terheinket? Az előző évnek is nagy lelkesedéssel futottunk neki, hatalmas ötletekkel, álmokkal, tettvággyal vetettük bele magunkat az élet sodrásába, eltántoríthatatlan hittel abban, hogy idén majd más lesz. Év végén, a 2018-as év összegzésénél azonban előfordulhatott, hogy életünk bizonyos pontjaiban nem észleltünk semmiféle előrelépést az előző időszakhoz képest.

Várjuk a pillanatot, de még sincs változás

Idén végre megtalálom a társam; gyermeket vállalunk; munkát váltok; elköltözöm a szüleimtől; elkezdek rendszeresen sportolni; többet foglalkozok az egészségemmel; beiratkozok egy nyelvtanfolyamra, és jobban fizető állást keresek magamnak stb. Telnek a hónapok, az évek, de elképzelhető, hogy semmi pozitív változást nem érzékelünk ezeken a területeken.

Az idő mindennek határt szab

Mindenkinél lehetnek olyan projekttervek, melyek már évek (vagy évtizedek) óta csúsznak. Csak várjuk, várjuk a beteljesülésüket, miközben telik az idő, és egyre öregebbek vagyunk, végül kicsúszunk az időből. Mert az idő könyörtelenül, érzelemmentesen szab határt a dolgoknak. Ahogyan a természetben is a télen elültetett magból nem sarjad növény, úgy az ember életében is mindennek megvan az ideje, egy tól-ig intervallumban mozoghatunk. Persze az időkorlátok manapság mobilisabbak a társadalmi, technológisi változások miatt, de a természet törvényeit szélsőségesen ma sem lehet áthágni, mindennek megvan a maga ideje.

Nézzünk rá a vakfoltjainkra

Több tényező is közrejátszhat abban, ha valamiben nem tudunk haladni, pl. lehet, hogy rossz célt tűztünk ki magunk elé; vagy mi nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy megvalósuljon az álmunk; meg kell várjuk, hogy beérjenek a dolgok, el kell sajátítanunk a türelmet; vagy olyan dologgal nézünk szembe, ami rajtunk kívülálló dolgok miatt soha nem valósulhat meg; és még sorolhatnánk. A közös bennük, hogy valamire nem látunk rá megfelelően, nem látjuk a saját szerepünket, hibás működésünket, gondolkodási sémáinkat, amik megakadályozzák, hogy irányba álljunk végre, és az elérni kívánt cél felé elmozduljunk. Vagyis rá kellene néznünk a vakfoltjainkra, melyek a blokkjainkat okozzák. Hogy tisztán lássunk, sok esetben szükségünk van egy külsős személyre, aki objektíven és szakszerűen szemléli az élethelyzeteinket, és aki segítségünkre tud lenni abban, hogy rájöjjünk, mi hátráltat minket, hozzásegítve ezzel minket, hogy a megfelelő lépéseket megtegyük az álmainkhoz vezető sárga köves utunkon.

A Pszichoszamóca magasan képzett – Prof. Dr. Bagdy Emőke és lánya, Dr. Császár-Nagy Noémi, klinikai szakpszichológusok szupervízori tevékenysége alatt működő – pszichológusai segíthetnek feltárni a vakfoltjainkat, ami által egy jobb életminőséghez juthatunk hozzá. Hangulatos és igényes pszichológiai magánrendelőnkben várjuk mindazok jelentkezését, akik 2019-ben végre túl szeretnének lépni beragadt élethelyzeteiken.

Várjuk jelentkezésüket az info@pszichoszamoca.hu email címen vagy a +36307548427-es telefonszámon! Címünket ide kattintva tekinthetik meg.

 

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekli a pszichológia világa, olvassa el a Pszichoszamóca blog többi cikkét is, és csatlakozzon a Pszichoszomatikus Ambulancia népes közösségéhez.