A transzgenerációs emlékek az utódokban is jelen vannak. Tudattalanul hatnak, forrnak, nyugtalanítanak, formálnak, dolgoznak minket belülről. Az egyéni és kollektív traumák, igazságtalanságok sokszor nehezen áttörhető gátakat képeznek a leszármazottak életében.
Ahogy azt egy korábbi cikkünkbe írtuk, a fel nem dolgozott lelki sebek a következő 7-10 generációra is hatással lehetnek, akaratunktól függetlenül. Felmenőinkkel láthatatlan fonállal vagyunk összeszőve. Mint a mágnes, úgy vonz minket a múltjuk.
Kollektív traumától háborog a tömeglélek
Trianon esete klasszikus tettes-áldozati dinamikát mutat, csak nem egy-egy személyt vagy családot, hanem tömegeket érintve. A trianoni békeszerződéssel egy szűk réteg lett a nyertes, akik a hatalmat megszerezték a Kárpát-medence jogilag egybefüggő területének szétdarabolásával, mindenki más, nemzetiségtől függetlenül a vesztes oldalra került. Hiszen családi-baráti-kollegiális-üzleti kapcsolatok szakadtak meg sokkszerűen, váltak ellenségessé egyik pillanatról a másikra, utat engedve a haragnak, az agressziónak és a magánynak, az elmagányosodásnak. El lehet tagadni, de ahogyan egy tettes-áldozati dinamikában a traumatikus emlék, így Trianon negatív öröksége a mai napig jelen van az egész Kárpát-medencében.