Hogyan védekezzünk koronavírus fóbia ellen?

Megjelent a korona fóbia, mely súlyos lelki állapotot okoz, sokan szenvednek tőle.

– Első kérdésünk Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához, a Pszichoszamóca szakmai szupervízorához: kiket, milyen lelki alkatokat érinthet jobban?

– Először azt kell egyértelművé tenni: mi is a fóbia? Olyan félelem, amely konkrét, közmegegyezésesen nem félelem keltő dolgokra irányul. Jellemzője a félelem felfokozottsága, és az adott dologra vonatkozó elkerülő magatartás. A fóbia csak akkor betegség, ha a tárgya magában véve nem félelem ébresztő, viszont az általa kiváltott rettegés extrém mértéket ölt, kezelhetetlenné válik. A koronavírus fóbia mint félelem reális alapokon nyugszik, mert a kígyótól és veszélyes lényektől (mérges pók, maláriát terjesztő szúnyog) való félelemhez hasonlóan konkrét veszélyt képviselhet, aminek elkerülését az evolúció során a közösen kialakított veszély-jelző félelem segítette elő. Ha azonban a veszély jelző szorongáson túlmegy a kiváltott félelem és az kezelhetetlen az egyén számára, akkor a fóbia már betegség szintet ért el. A fóbia csak akkor „betegség”, ha a félelmi állapot kezelhetetlenné válik, túllép a veszély jelző fokozaton és állandósul, befolyással van az életünkre olyan felfokozottsággal, amelynek kezelésére az egyén képtelen, és így kénytelen segítségért folyamodni. Gyakori az indukált fóbia is, amikor több egyén vagy egy közösség félelme átragad az oda tartozó egyénre. A koronavírus fóbia irrealitását tehát nem a félelem tárgya alkotja, hanem a vírusra adott extrém pánik, az egyén számára kezelhetetlen félelmi reakció. Minden tudományos és terápiás tapasztalat amellett szól, hogy az ilyen betegségre való hajlam az egyén élettörténetében tapasztalati gyökerekhez vezet vissza, többnyire a gyermekkorba, ahol az egyén már átélt pánikszerű félelmet – pl. valamely betegséggel kapcsolatban –, avagy olyan helyzetben volt, ahol egy megfélemlítés kapcsán (pl. kutyaharapás) nem tudott segítséget kapni, „beszorult” a tehetetlenség állapotába. Gyermekkori abúzusok nyomán gyakorta szerveződik felnőttkori pánik, mert az egykori esemény nem került lelki feldolgozásra. Most térhetek rá az első kérdés válaszára. Milyen lelki alkatokat érinthet? Olyan személyeket, akik eleve hajlamosabbak a szorongásra, ez idegrendszeri működéssel összefüggő sajátosság, valamint az illetőknek vannak elfelejtettnek hitt vagy elutasított gyermekkori negatív tapasztalatai, valamilyen (rájuk nézve veszélyes támadás, bántás stb.) helyzettel kapcsolatban, ahol nem tudtak saját erőből menekülni, kiszabadulni, így megsérültek (testileg, lelkileg), és a sérülés nem került feldolgozásra. Olyan ez, mint egy kezeletlen seb, amely újabb behatásra hirtelen rosszabbodik.

– Hogyan lehet védekezni a korona-fóbia ellen?

– Első feladat a szorongáscsökkentés, a vegetatív tünetek a kétségbeesett állapot enyhítése, szükség esetén átmenetileg gyógyszeres segítséggel. Pszichológiailag nagyon fontos a kapcsolati biztonság, a lelki tehermentesítés, amely beszéltetéssel, elmondatással enyhületet hoz. Az extrém félelem irrealitását a viselkedés-központú és un. kognitív módszerek adott esetben konfrontációval, képzeleti és/vagy élő /in vivo/ deszenzitizációval bizonyítják be. Megtapasztalja, hogy amitől fél, az nem következik be. Pl. elkísérik a metróhoz és vele tartanak a mélybe, vagy beszáll a liftbe, ha klausztrofóbiától szenved, a terapeuta védelmében „semmi baja” nem lesz. Avagy megsimogatja a kutyát, amitől egyébként kiverné a víz félelmében. Meggyőződhet róla, hogy amitől retteg, nem következik be. Nem jön a rosszullét, ha hozzáér a rettegett dologhoz, tárgyhoz, személyhez. A félelem felszámolásához azonban dolgozni kell még lelkileg azokon a mélyen rejlő traumás eseményeken is, amelyek melegágyát képezték az egyén valakitől/valamitől rettegésének. Agorafóbia (nyílt terektől való félelem), vagy klausztrofóbia esetében olykor a szülés/születés nehéz emlékei is közrejátszanak a félelemben. A repülés fóbia esetében a leesés, zuhanás irtózata ilyen események kisgyermekkor megtörténtén alapul, szerencsére a repüléstől való beteges rettegés egy terápiás ülésben könnyen oldható. A legbiztosabb védekezés mégis a megelőzés, az önismeret, a mélyben rejlő és a múltban rekedt lelki sebződések feltárása, elrendezése, feldolgozása. Akár már baj van, akár csak szeretnénk elkerülni, szükségünk van pszichológiai segítségre. „Hiába fürösztöd önmagad, csak másban moshatod meg arcodat!” – üzeni József Attila. A költők intuíciójával ismerte a mélységekből szabadulást: ez csak a másik ember segítségével tud megtörténni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekli a pszichológia világa, olvassa el a Pszichoszamóca blog többi cikkét is, és csatlakozzon a Pszichoszomatikus Ambulancia népes közösségéhez.