PREVENCIÓ
Stresszkezelés Önértékelési problémák, önmagával való elégedetlenség Beilleszkedési zavarok Pályakezdési nehézségek Anyós-meny konfliktus Relaxáció Lélek-gondozás /”megbocsátás”/
A megelőzés valójában lelki karbantartás. Azt az állapotot segít létrehozni és védelmezni, amely a legegészségesebb, azaz a legkevesebb későbbi ártalmat vonhatja maga után. Egészséges életmód, amely nemcsak a táplálkozásra és napi időbeosztásra, aktivitásra és pihenésre vonatkozik, hanem olyan lelki önvédelmi és egyensúly fenntartó módszerek megtanulását teszi szükségessé, amelyek automatikusan bekapcsolva védelmezik az idegrendszert és lehetővé teszik az ártalmas behatások csökkentését. Egyéni, párkapcsolati és közösségi, munkahelyi lelki védelmi módszerek állnak rendelkezésre, ezeket választhatjuk szükséglet szerint. Mivel mindegyikhez tanulás szükséges, sőt gyakorlás is, ezért a prevenciót lelki /ön-/nevelésnek, pszichoedukációnak is nevezhetjük.
Stresszkezelés
A stressz magában véve az idegrendszer aktivitását biztosító behatás, minden inger stresszor. Egy részük rossz hatást vált ki, ezek a distresszek, más részük nagyon kedvező idegrendszeri és hormonális változásokat indít el, ezek a pozitív stresszek. Eustressznek is nevezzük /eu=a görög szóösszetételben helyes, jó/. A stresszkezelés okos egyesúlyra tanít: legyen sok eustressz és kevés distressz. Ha sok a distressz, azt csökkenteni kell. Lehet fizikai úton /mozgásos gyakorlatokkal, sokféle testmozgással/, Lehet mentális /koncentrációs/ gyakorlatokkal, ezek a relaxáció, hipnózis és a meditáció körébe tartoznak. Lehet lelki feszültségcsökkentő, a gondolkodást és látásmódot változtató gyakorlatokkal /pl. kognitív tréning/. Lehet optimális kommunikáció, pozitív hatású interakció tanulása és alkalmazása által. A stresszkezelés keretében konkrét, bármely helyzetben jól használható gyakorlatokat tanulhatunk, amelyek haszna az ártalomcsökkentés, hosszútávú értéke a kiegyensúlyozottság, az izgalmi alapszint /”idegesség”/ kedvező csökkenése.
Önértékelési problémák, önmagával való elégedetlenség
A legtöbb ember úgy hiszi magáról, hogy van önbizalma, aztán bizonyos helyzetekben jön a szorongás, a bizonytalankodás, vajon képes vagyok rá? Vajon, ha másképp döntök, cselekszem, akkor is szeretni fognak? Ha tele van önbizalommal, akkor spontán reagál a legkülönbözőbb helyzetekre, akkor felszabadult, amit mások is észlelnek Ön körül és élvezik a társaságát. Felnőttként fontos, hogy a saját életünk főszereplőjévé, irányítójává váljunk. Ez viszont csak úgy lehetséges, hogy a környezetünk és magunk által megjelenített elvárásokat (sztereotípiák) és a belső hajlamainkat (arhetípiák) összhangba hozzuk. A terápia segít abban, hogy beazonosítsa a személyiségét formáló típusokat, ezáltal megértse saját belső mozgatóerőit, és közös, tudatos munkával alakíthatja, fejlesztheti, gazdagíthatja személyiségét.
Beilleszkedési zavarok
Beilleszkedési zavarról akkor beszélünk, amikor romlik a személy életvezetési kompetenciája, ezért beilleszkedettsége, adaptáltsága sérül, alkalmazkodási képessége gyengül. Minden ilyen jellegű zavar esetében a stresszor és a pszichikus zavar között oki összefüggést feltételezünk. Ezek a zavarok egyfajta „stressz-reakciók”, tömören megfogalmazva a stresszor, ami hat, a distressz pedig a kialakult pszichikus állapot. Finomítva a meghatározást a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármely igénybevételre, stresszor pedig mindaz az inger (fizikai behatások, pszichoszociális stresszorok), amely a szervezetet alkalmazkodásra kényszeríti.
A stresszkezelés pedig alkalmazkodást jelent, olyan folyamatok összessége, melyek biztosítják a szervezet egyensúlyának, integritásának megőrzését a túlélés érdekében.
Mind akut, mind krónikus stressz fennállása esetén fontos az egyén megküzdési stratégiája. Megküzdésnek tekinthető minden olyan kognitív (megismerő, gondolkodáson alapuló) vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes erőforrásait. A stressz és az azzal való megküzdés szorosan összefügg a pszichológiai immunrendszer fogalmával.
A pszichológiai immunitás egy olyan aktív védettség, mely terápia segítségével fejleszthető. A pszichológiai immunrendszer fogalma azoknak a személyiségforrásoknak a megjelölésére szolgál, amelyek képessé teszik az egyént a stresszhatások tartós elviselésére, valamint a fenyegetésekkel való eredményes megküzdésre úgy, hogy a személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlődési potenciálja ne sérüljön, inkább gazdagodjon, a stresszel való aktív foglalkozás során szerzett tudás, élményanyag és tapasztalat interiorizációja (elsajátítása) következtében.
Pályakezdési nehézségek
„Mindenki egy zseni. De ha az alapján ítélünk meg egy halat, hogy tud-e fára mászni, az a hal egész életében azt fogja hinni magáról, hogy hülye.”
/Albert Einstein/
Ma sokat hallott fogalom a Pán Péter generáció, a mama hotel, a kapunyitási pánik, amely mind az Y generáció tagjaira vonatkozik. A szakirodalom az 1980/82 és a 1995 között születetteket sorolja ide, ezredfordulós generációnak is nevezik őket. Tari Annamária klinikai szakpszichológus úgy fogalmaz, hogy ezek a fiatalok siklanak a felszínen, hogy egyszerre mindenütt és mindenben valamennyire jelen legyenek. Számukra a siker, a pénz és a karrier fogalma elsőrendű fontosságú, mert megtanulták, hogy a fogyasztói társadalomba csak ez visz előre. Már nem engedelmes munkaerők, hanem gyakran önérvényesítő személyiségek, akiknek a munkahely csak egy a sok közül, amit bármikor meg lehet változtatni. Nem szívesen maradnak olyan helyen, ahol a cég iránti lojalitás elvárása túlságosan erős. Az Y generáció munkaerő-piaci attitűdjére az önálló döntések, információéhség, igény a csapatjátékra, magas elvárások a munkaadók felé, magabiztosság, ambiciózusság és sikerorientáltság jellemző. A cég felső vezetése nem ebbe a generációba tartozik, így érdemes lenne a két nemzedék közötti „szakadékot” csökkenteni, ezzel biztosítva hosszú távú jelenlétüket a vállalatoknál, cégeknél, hiszen előbb-utóbb a felső vezetés tagjai is az Y generációból fognak kikerülni és nekik kell majd megküzdeni a még kevésbé ismert Z generáció tulajdonságaival.
Vajon a mai társadalomban a X generáció vezetői tudják-e hogy hogyan kell motiválni egy mai fiatalt, vagy helyette a megcímkézést választják („Pán Péter”, „mama hotel”), ezzel tehetséges fiatalokat eltántorítva a munkaerő piacról.
Brian Tracy tanácsadó szerint a célnak négy eleme van, amelyet rávezetéssel bárki megtalálhat, akiben egy kis motiváció és én-erő lappang:
- én
- eredményorientált cselekvő ige
- egzakt (mit érsz el?)
- dátum (mikorra éred el?)
Anyós-meny konfliktus
Egy felnőtt, fiatal pár esetében a legfontosabb feladata a szülőktől való érzelmi távolság kialakítása. A legtöbb szülő azt szeretné, ha gyermeke képes lenne sikeresen elhagyni a családi fészket és külön életet élni. Azonban vannak olyan szülők, olyan anyák, akiknek égető szükségük van gyermekükre, fiúkra és tudattalanul különböző akadályokat gördítenek az önállósodás útjába. A fiúk által választott párt sosem találják elég jónak és állandó kritikával illetik, rivalizálnak menyükkel fiúk szeretetéért, ami egy állandó küzdelemmé fajulhat. Az egyik legnehezebb probléma ilyenkor a házaspárok számára, hogy leküzdjék azt a feltevésüket, hogy egyikükkel van baj. A legtöbb házasságban is az az elképzelés uralkodik, hogy az egyik fél inkább felelős a pár problémáiért, mint a másik. A problémákkal való foglalkozás első lépése a vádaskodás és egymásra mutogatás elkerülése, amit egy objektív, intellektuális megközelítés segíthet. Tudomásul kell venni, hogy a fennálló helyzetet közösen teremtették, és azért, mert szükségük volt arra, mert csak ezen a módon tudták megoldani a gyermekkorukból magukkal hozott problémákat. A terápia segítségével megtudhatja, hogy miből ered a saját jelenlegi házassági pozíciója, és kölcsönösen el kell szánják magukat arra, hogy megváltoztatják ezeket az egymás között újra ismétlődő viselkedési köröket, ezzel akadályozva az anyós tudattalan törekvéseit és ezzel párhuzamosan megteremtve az optimális érzelmi távolságot a szülőktől.
A feszültség valódi forrását megtalálva a két fiatal egy erős és önálló egységet alkotva kezdheti meg életét.
Relaxáció
Összefoglaló neve azoknak az eljárásoknak, amelyek vegetatív idegrendszeri szabályozáson át testi-lelki nyugalomhoz vezetnek. Van relaxációs válasz /nyugalmi állapot elérésekor, pl. fizikai pihenéskor/ és van önellazító képesség, tudás. A kettő nem azonos . A módszerek jól felépített lazító és /vagy koncentrációs gyakorlatok ismétlését, gyakorlását kívánják meg, majd a betanult művelet automatizálódik, azaz „magától működik”. Az alkalmi relaxáció nem ad ilyen tudást. A legismertebb relaxációs módszer az autogén tréning. Ez mentális /tudatos koncentrációval végezhető/ műveletsorral folyik. A mozgásos gyakorlatokon át elérhető ugynevezett progresszív relaxáció fizikai aktivitást tesz szükségessé. Mindkét módszerhez kapcsolhatók kiegészítő „önszabályozó” gyakorlatok. Aki egy módszert megtanul /kb. három hónap alatt/, az egy életre védettebb lelki alap-állapotot épít ki egészségvédelme érdekében.
Lélek-gondozás /”megbocsátás”/
A lelki élet belső mozgástörvényei is az egyensúly helyreállítás szolgálatában állnak. A belső utakon való szellemi mozgáshoz is gyakorlásra van szükség, hogy az önvédelmi okból elfojtott /a tudatos gondolatokból kirekesztett/ nagy feszültségű lelki tartalmakat mintegy kiszellőztessük és elengedjük magunkból, ne betegítsenek meg. A „pszichoszomatika” tudománya igazolja, hogy amit magunkba fojtunk, az a feszültség belső, szervi működési károkat okozhat. Pl. a harag, a gyűlölet, a megbocsátás képtelen állapot időzített bombaként tárol a testben ártalmas feszültségeket. A daganatos betegségek okai között pl. jelentős súllyal szerepelnek ilyen elfojtott haragok, elmulasztott jóvátételek, bennragadt indulatok. A szívinfarktus előidézésében is fontos oki tényező a düh, a harag, ás az ellenségesség.
A megbocsátás lelki gyakorlatban feltárjuk a legnagyobb feszültséget hordozó belső „aknamezőt”, felbontjuk az egykori, eltemetett történést és erre kidolgozott lelki lépésekkel segítjük a megkötött feszültségek elengedését, feloldását, jóvátételét, rendezését. Nem újratraumatizálunk, nem kell régi fájdalmakat direkt módon megidézni, csupán szimbolikus (képi, elképzelt) úton zajlik a feltárás. A gyakorlat alkalmanként három-négy órát vesz igénybe. Lehet ismételni, szükség esetén rendszeresíteni. Az átéléseket megbeszélés követi, amelynek során az elért eredmény stabilizálódik, megerősödik.